Ha valami, hát az mindenképpen egyik legfőbb ismertetőjegyem, hogy nagyon szeretem a színházat, minden formában. Éppen ezért elég sokszor tisztelemet teszem egy-egy teátrum előadásán, különböző rendezvényein - s mivel sok más ember is így tesz, elkerülhetetlen olykor-olykor néhány megmosolyogtató eset, akár színész és rajongó között, akár a néző maga van némileg eltévelyedve.

Ha az ember bátor, és autogramot kér egy színésztől, ha nem is őt szereti a legjobban, de a művész nevével feltehetően minden körülmények között tisztában van. Vannak viszont kivételek.

Történt egyszer, hogy 2006 derekán meglátogattunk egy Musical Est, vagy valami ahhoz nagyon hasonlatos nevű rendezvényt. A hangulatosra sikeredett este után még a helyszín előtt tébláboltunk, vártuk, hogy oszoljon az autogramra és közös fotóra várakozók tömege. Ekkor esett meg, hogy egy 12-13 éves forma lány odalépett Szabó P. Szilveszterhez (aki egyébiránt a maga műfajának egyik legismertebb hazai képviselője), megszólította, és egy kérdést szegezett neki, melyre a művész úr meglepő, számomra a kérdés hallatán nem várt higgadtsággal válaszolt, miközben fellépőruháit próbálta kocsija csomagtartójába belegyömöszölni, s a következő párbeszéd kerekedett ki mindebből:

- Elnézést, maga a P. Szabó Szilárd?
- Nem.
- De nem maga játssza az Elisabeth-ben a Halált? (A Halál a művész úr legendás szerepe.)
- De, igen.
- Hát akkor maga a P. Szabó Szilárd!!
- Nem.

Mire a csillogó, áhitatos szemű kislány sírva elrohant a helyszínről, mi pedig gyarló emberek lévén diszkréten megmosolyogtuk az esetet.

Színművésznél maradva ezév márciusában, engedvén kíváncsiságunknak, a Nyugati Teátrum és a Budapesti Operettszínház közös darabját, a Frank Wedekind drámája alapján készült Tavaszébredés c. rockmusicalt néztük meg. Különlegessége a darabnak, hogy a főszereplő tizenéves kamaszok mellett a felnőtt szerepeket egyetlen férfi és egyetlen nő játssza, szinte minden jelenetben más és más karaktert megformálva. A férfi szerepeket az Operettszínház musical szekciójának kiemelkedő tagja, előző történetemben is emlegett Szabó P. Szilveszter játssza. A rajongók keménymagja tudja jól, hogy a felnőtt szerepeket nem kettőzték le, ergo Szabó művész úrnak nincsen váltója, ő minden előadáson megjelenik a színpadon - de a legtöbben azok közül is tisztában vannak ezzel, akik általánoágban kedvelik csupán a színházat. Ennek fényében írom le a következő történetet.

A színház nézőterére, beleértve a földszintet is, egy lépcsősoron lehet feljutni, melynek fordulójában a ruhatár miatt kisebb "forgalmi dugó" alakult ki, így várnunk kellett a továbbhaladással. Ezalatt megtekintettük a falra ragasztott napi szereposztást, ellenőrizvén, hogy valóban azokat kaptuk-e, akiket vártunk. Jómagam némi cinizmussal megjegyeztem, hogy a felnőtt szereplőket miért írják ki, mikor nincsen váltójuk, de ha már megtették, legalább ne emelték volna ki, hiszen a főszerep nem az övék, hanem a fiataloké, mire hármas társaságom egyik tagja kérdezte, hova van Szilveszter kiírva. Én határozottan odaböktem a nevére az ujjammal, majd társaságom másik tagjával eljöttem onnan. Harmadik emberünk pár másodperccel később hahotázva követ minket, és amikor kérdezzük, a következő választ kaptuk, vagy legalábbis valami nagyon hasonlatosat: "Gyerekek, mögöttünk egy Szilveszter-mániás csaj majd' kiugrott a bőréből, hogy ma estére 'Szabópét' kapta!".

De olyan is előfordul, amikor a nézőnek fogalma sincs, hol van, és talán főleg, hogy miért van ott.

2007 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok műsorán szerepelt többek között eg bizonos Rudolf - Az utolsó csók c. musical is. Önkéntesként a fesztiválszervezők alkalmazásában dolgoztam, feladataim közé tartozott a kapcsolatépítés, melynek keretén belül az előadások előtt és / vagy szünetében (műfajtól függetlenül) egy kérdőívet kellett kitöltenünk minél több nézővel, hogy tökéletesebb képet kapjunk az emberek elégedettségével kapcsolatban, illetve, hogy a soron következő években igazán az ő igényükhöz megfelelően lehesen kialakítani majd a programot. A számos kérdés között szerepelt, melyik az a műfaj, melyre a válaszadó egyáltalán nem ül be soha, nem csak Szegeden, máshol sem. A válaszlehetőségek nem voltak bonyolultak, tulajdonképpen csak tömbösítve volt alternatívaként felsorolva a próza, a musical, az operett, az opera, illetve a táncest - elkerülvén, hogy a színházi világban nem jártas embereknek se okozzon gondot a válaszadás.
Kiválasztottam egy szimpatikus, jól szituált középkorú urat az egyik szektor szélén a Rudolf musical kezdése cirka 10-15 perccel, aki érdeklődésemre készséggel segített az élményindex-javító akcióban. Amikor pedig elérkeztünk előbb említett kérdéshez, az úr lelkesen válaszolt: a musicalre ő nem ülne be semmi pénzért. Hirtelen és spontán megrökönyödésemet értetlenül figyelte, majd, hogy továbblépjek váratlanul adódott kellemetlen szituációmon, mintha a kérdéshez tartozna, indoklás után érdeklődve megkérdeztem, mégis miért nem szereti ezt a műfajt. Azt válaszolta, mert nem szereti a populáris dallamvilágot, a színészeket, s a különböző modern fény- illetve hangeffekteket.
Bevallom, nem sok kellett ahhoz, hogy felvilágosítsam az urat, hogy az előadás, ami rögtön kezdődik, mint ahogyan azt a kezében gyűrődő szórólapon is olvashatja, műfaját tekintve musical, s ha ez nem volna elég, a prospektuson néhány előadásfotó is megtalálható, melyekről ordítanak az említett (és nem kedvelt) modern fényeffektek.
Végül csöndben maradtam, és azt sem tudtam meg, az úr vajon végignézte-e az előadást, mert én a nézőtér egyik túlsó felén található szektorban foglaltam helyet (és a 4000 fő befogadására alkalmas lelátón elég nagyok a távolságok), szünetpedig sajnos már nem volt eszemben. Azt azonban továbbra is kérdem: aki ennyire nem szeret egy máfajt, az miért pont arra vált jegyet? Ráadásul pont Szegedre, amikor a Szabadtéri jegyei bizonyos szektoroknál a 10.000 Ft-ot is meghaladják - s az úr történetesen ilyenben ült.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.