A nagy rendrakás és szortírozás közepette akadtam erre a cikkre. Anastasia Toufexis szerint: "Ez a teljesen irracionális, toxikus állapot - mármint a szerelem (a szerk.) - a természet mesteri stratégiája -életadó ereje, amely az elmúlt évezredekben biztosította sz emberiség, túlélését és haladását."

De mégis hogyan??

Egy pillantás, egy érintés, egy szoknya libbenés kémiai anyagok áradatát indítja el az agy érzékelő központjából, amely az ereken keresztül végigszáguldva eljut a test minden zugába. Az eufóriát az amfetamin rokonai, a dopamin és a feniletilamin idézik elő, amelynek hatására egyik pillanatról a másikra rideg, zárkózott, kötekedő egyének elragadó, aranyszívű lénnyé változnak, és a középkorúság terheit cipelők egy szempillantás alatt újra gimnazistának érzik magukat.A komplex kémiai folyamat során az agyban negatív hatások is keletkeznek: a rajongó csetlik -botlik, mindenbe beleütközik, összehord hetet- havat és rossz buszra száll hazafelé. Akik gyűlölnek szerelmesnek lenni, azok ezt a kontrollálhatatlanul kusza szellemi állapotot gyűlölik.

Ha a szerelem lázának tünetei emlékeztetnek a kábítószerek által előidézett földobódásra, annak az az oka, hogy a szerelem egy toxikus állapot.
Az agyban természetes úton kiválasztódó vegyi anyagok ugyanazokat a hatásokat váltják ki a szervezetben, mint a mesterségesen előállított stimulánsok. A legújabb kutatások szerint a dopaminszint emelkedése téves képzetet idézhet elő (a szerelem tárgya a legszebb férfi, illetve nő a világon...). Ugyanakkor a feniletilamin, ami közrejátszik a romantikus szenvedélyek felkeltésében, bizonyos mértékig hallucinogén.

Nem véletlen tehát, hogy egyesek (a kábítósokhoz hasonlóan) a szerelem rabjává válnak és akár ölni is képesek egy 8toxikus állapotot kiváltó) szerető magatartásért vagy éppen ellenkezőleg (a hozzászokástól menekülve) állandóan újabb és újabb partnerekkel keresik a szerelem ideig- óráig tartó mámorát.

Mikor a szerelem bódulata bekövetkezik -valójában felborul a biológiai egyensúly- a szervezet védekezésképpen ellenanyagot kezd termelni. Ennek hatására előbb utóbb toleránssá válunk a külső hatásra termelődő toxikus anyagok iránt. A pillantás, a simogatás vagy a szoknyalibbentés ami valamikor kiforgatta sarkából a világot, fokozatosan visszaadja a helyét a fizikai törvényszerűségnek. Mint ahogy személyenként változó a kémiai reakció foka, ugyanúgy különböző ideig tart a szerelem kábulatából való ocsúdás. A szerelem ugyanis a trubadúrok és a slágerek híresztelése ellenére nem tart örökké. Általánosan 1-3 évre tehető a leglángolóbb időszak, és ez sokak számára tragikus felismerés.

Életünk során -a társadalmi elvárásokkal ellentétben - átlagosan 7-10 alkalommal leszünk szerelmesek. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez az elvárás (a társadalmi érdekeknek megfelelően) a trubadúrok minden realitást nélkülöző énekeire alapozott, miszerint az igaz szerelem egy és örök.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.