Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Mi kell egy igazán jó, ötcsillagos tucat – filmhez? Igazából semmi. Az alap megvan, az mindig ugyan az. Nekünk csak helyesen kell megválogatni a szereplőket. A többi az részletkérdés…
Adott a férfi, a nő (vagy fiú és lány, attól függően kiket hivatott szórakoztatni a film) és az esetek többségében egy harmadik személy. Adott a kölcsönös szimpátia (vagy ha nagyon extrém filmet akarunk, akkor a kölcsönös utálat melyből érthetetlen módon szerelem lesz… Nem… Ezt tényleg nem értem, hogy szerethetünk meg valakit, akit előtte egyáltalán nem szerettünk??) Kell még egy nagy adag hazugság/ félreértés, melyek egészen a film tetőpontjáig vezetnek minket. És ott van még a véletlenek sokasága és annak a képességnek a hiánya, hogy a felek bármit is meg tudjanak beszélni egymással. És ebből jön a galiba. Persze, mondhatnánk: “van, hogy beüt a szar”. De minden egyes alakalommal??? Könyörgöm!! Viszont akármekkora is legyen a baj, mindig ott van valaki, akit tisztán képes látni a helyzetet. Az ő szájából elhangzik az a mondat, aminek a hozzám hasonlóak biztosan nagyon örülnek, hogy nah, ez igaz, legalább ezért érdemes volt megnézni a filmet… Bár újdonságot nem mondott…
A felek megenyhülnek, a Happy End elkerülhetetlen.
De tényleg!
Megmutatom!
Két film, két boldog vég… (És ez még nem minden! Lesz még több is, csak győzzétek kivárni!)

Gondolom, mindenki egyetért velem, ha azt mondom, a kategória királynője a Szex és New York. Bár nem tudom miért. Kicsit igényesebb ugyan, mint az átlag, de nem tartom egy kiemelkedő filmnek. Még ha igazán elfogulatlan is vagyok, akkor sem tudom megmondani mitől jobb ez, mint bármelyik másik. Ott az idilli helyzet, a nagy szerelem, és az összeköltözés. A költözés miatt azonban felmerülnek bizonyos kérdések, melyre a megoldás egyértelműen a házasság. Nem nagy esküvő, épp csak a család és a barátok. Legalábbis kezdetben. Aztán a meghívottak listája egyre bővül, a felhajtás egyre nagyobb. Csoda, hogy a vőlegény (aki mellesleg harmadszor készül nősülni) beparázik? Ráadásul egyszer szeretné elmondani, hogy baj van, akkor is csak a fogadalom a lényeg! Ő meg nem erőlködik. Nem akarja mindenáron elmondani, hogy nem jó ez így. Akkor megtette volna. Nem? De a másik oldalról meg: miért nem lehet azt a szerencsétlent meghallgatni?? Láthatta már, hogy neki ezzel az egésszel fenntartásai vannak. De szarik rá (bocsánat). Bele van kényelmesedve a saját kis boldogságába…
Mint tudjuk, a filmnek előzményei is vannak. X éven keresztül töretlen sikerrel sugárzott sorozat. Így az ismeretség adott volt, a hangsúly most az elmaradt esküvő utáni talpra álláson van. A kezdeti letargia után minden egyre szebb, főhősnőnk kezd talpra állni, néhány hónap után már régi fényében tündököl. És a mellékszálakon futó események is többé – kevésbé pozitív végkifejletet ígérnek. És akkor jön “A” (igen, így nagybetűvel) véletlen esemény, ami miatt aztán a két egykori szerelmes újra találkozik, a nő rájön, hogy mégis szereti a férfit. Persze ha kicsit is kilátott volna az egójából, nem kellett volna ennyit várni erre. Könyörgöm! Ki az, aki nem kíváncsi arra, miért nem szállt ki a kocsiból a vőlegénye az esküvő napján? Megint csak ott a nagy hiba, hogy a felek nem beszélnek.
Sok hónappal a kitűzött időpont után mégis megtartják az esküvőt. Szűk körben, kettesben, márkanélküli ruhában. Ahogy tervezték. Tessék! Happy End!
Összegzés képpen:
Mindent túlélő szerelem: pipa!
Mindent megváltoztató véletlen: pipa!
Hazugság/félreértés: nah, az nincs!
Dolgok nem megbeszélése: pipa!
3.személy: szintén nincs!
Happy end: jó nagy pipa!
Nagy életigazság: nekem nem tűnt fel… nincs!
(7/4 Nem rossz.)

A tökéletes pasi.
Ez volt az a film, ami elindított ezen a vonalon. A cím nem győzött meg, viszont mindent elmond a filmről.
Adott a Nő, aki minden egyes rosszul végződő párkapcsolat után elköltözik a városból. És adott a tökéletes Férfi. És persze ott a harmadik személy, a Nő Lánya. Az alaphelyzet pedig: A tökéletes Férfi csupán egy fiktív alak (persze valós személy ihlette), akit a Lány irányít, hogy anyját boldoggá tegye. Virágot küld, e – mailt ír, aztán hogy még valósabb legyen a dolog levelet ír, és még telefonál is. Minden szépen halad a maga útján. A Nő egyre boldogabb, a Lány is boldog. De túllő a célon. Aztán jön az a bizonyos véletlenszerű történés és borul minden. Kiderül, hogy a Férfi igazából nem létezik. Illetve létezik, csak hát mégsem úgy, ahogy a Nő azt gondolta. Ezzel párhuzamban pedig, mikor már azt hinnénk rosszabb nem lehet, hirtelen a Lány élete is romokban hever. Persze mindez nem így lenne, ha meghallgatta volna a másik felet, ha figyelt volna arra, amit mond. De nem! Áhh… akkor itt vége is lenne a filmnek. Végül a Nő rájön, hogy nem költözhet el minden egyes csalódás után, és jó példát kell mutatnia a lányainak. És ezt meg is teszi. Elhangzik a nagy életigazság, hogy nem menekülhetünk mindig a problémák elől. Nem az a kihívás, ha az ember költözik, hanem az, ha szembenéz a problémával.
Persze mi más lenne a dolog vége, minthogy a Férfi és a Nő végül találkoznak, és a Lány élete is helyre jön.
De ilyen a valóságban nincsen! Hülyeség! Miért kreálna az ember egy fiktív személyt, mikor ott a hús – vér megfelelője? Miért nem hozza össze inkább vele?? És az, hogy nem hallgatják végig a másikat, csak sértődötten elmennek, na ez a mindennek a teteje… velem csinálná ezt meg valaki… Persze a másik meg egy tutyi -mutyi… az meg hagyja elmenni.. Kinek kell az ilyen?? Ráadásul amint az ember megismeri a főbb szálakat, már tudja hogy mi lesz a vége…
Hogy egyben lássuk a dolgokat:
Nagy szerelem: igazából csak egy fiktív személy iránt táplált érzelem, az meg ugye hogy lehet valós? De mondjuk, hogy pipa!
A véletlenek: egyértelmű pipa. A Lány itt döbben rá, hogy túllőtt a célon.
Hazugság: annyi van belőle, hogy két pipát is érdemelne…
Dolgok nem megbeszélése: pipa!
Harmadik személy: Van harmadik személy… de az a sztori szempontjából lényegtelen… tehát nincs!
Nagy életigazság: pipa!
Happy End: pipa!
(7/6….brrrr….)

Soha nem értettem mi tudja ezekben a filmekben lekötni az embert. Én sokszor már a monitort dobáltam volna, hogy “hülye liba, hallgasd már meg amit az a szerencsétlen mondani akar!!” Vagy legalább egy kicsit lehetnének humorosabbak… Nem mondom, van benne egy -egy jó poén. De ha nincs humor, nincs izgalom, és nincs semmi új, amit az ember megtanulhat, akkor őszintén kérdezem, mire jók ezek a filmek?? 

A bejegyzés trackback címe:

https://merrevanazertelem.blog.hu/api/trackback/id/tr331804685

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása