"Ilyen kutya másnapos még az életben nem voltam. Vizsgáknak vége, kellően megünnepeltük. Délután felriadtam, csak az alapfunkciók működtek: szomjas, éhes, álmos. Na mondom kezdjük azzal, hogy vért pumpálok az agyamba és elmászok pisálni. Büdös voltam mint egy görény (átható pia meg hányásszag), ez így nem pálya, zuhanyzok is egyet, közben majd iszok a zuhanyrózsából. Remek haditerv, kezdjük az elején, irány a WC. Elbasztam az ajtót, bementem a fürdőszobába. Nem esett le, hogy a kádba pisálok, pedig a tusfürdőket is megigazgattam a szélén … még akkor se mikor nem találtam se madzagot, se kart amivel lehúzhatnám. Első fázis kivitelezve irány zuhanyozni. Átvonszoltam magam a WC-be. Akkor kezdett derengeni, hogy valami nem stimmel, mikor fél lábbal beleálltam a budiba és átázott a zoknim … nem tudatosult teljesen, másik lábbal is utánamásztam, belekucorodtam a budiba. Újabb probléma a tervemben: a lehúzóba kapaszkodtam. Ahogy 10-20L hideg víz rázúdul az ember lábára, nem kellemes. Ez a kőkemény információhalmaz már utat tört magának az alkohol-ködben. Optimális. Következő lépés: menjünk enni! Csíkot húzva kicsoszogtam a konyhába, becéloztam a hűtőt, találtam is benne baracklekvárt meg szalonnát. Isteni volt zsömlével azt meg kell hagyni. Tervem utolsó fázisa: visszafeküdni aludni. Tovacsoszogtam a szobám fele, átestem a küszöbön, esést orral tompítottam, ott aludtam el. Anyám hazajött, ott talált törött orral, vérben fekve, lekváros-szalonnás zsömlével a kezembe, zoknim, nadrágom csurom vizesen. Nevetett egyet és csak ennyit mondott: Látom fiam meglett az összes vizsgád. Jó fej anyám van."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.