Manapság divat mindent számítógépen és internet segítségével megoldani. Mert nem veszünk le egy könyvet sem a polcról ezáltal, nem olvasunk újságot, elfelejtünk művelődni. A fiatalok többsége buta, tanulatlan és tájékozatlan. Rajongani persze nem felejtenek el, és természetesen az ő saját, primitív, sekélyes módjukon teszik ezt, és nyilvánvalóan csak azokért, akik igazán celebek, és tele van velük az elektronikus- és a nyomtatott sajtó legalja is.

Manapság az lesz celeb, aki azon igyekszik, minél visszataszítóbban nézzen ki, már befutás előtt is rengeteg pénze van, hogy elindítsa karrierjét, természetesen divat és elvárások szerint létezik, úgy jótékonykodik, úgy étkezik, úgy öltözködik. Tehetsége természetesen nincs a saját szakmájához, talán éppen ezért is fordulhat elő akár, hogy díjat díjra halmoz esetleg.

Ha valaki azt mondja nekem, SP, azonnal a South Park jut eszembe. Nem azért, mert szeretem, nem azért, mert annyira utálom. Egész egyszerűen, mert a South Park egy ikon, egy önálló műfaj - és ki tudja, miért, még az is fel tudja sorolni a főszereplőket, ha név szerint nem is, de körülírni körül tudja, aki még az életben nem látott egyetlen epizódot sem.

Ha valaki azt mondja egy mai tininek, aki a számítógép előtt, az internet bugyraiban éli életét, hogy SP, azonnal sikítani kezd, és már-már olyan érzésem van, talán még maga sem tudja, de nyilván bizonyos testi öröm, beteljesedés lett úrrá minden porcikáján, az igazi fanatikusok pedig még ájulást is képesek imitálni.

Először nem értettem, miért, aztán, mert ha úgy használjuk, az internet valóban lehet hasznos is, kutatni kezdtem, mégis mit jelenthet még az SP a South Parkon kívül. Megtudtam, hogy a mai magyar popszakma talán legfényesebb csillaga nem más, mint Éder Krisztián, akiről én egészen idáig a büdös életben hallottam, pedig zeneileg elég széles látókörrel rendelkezem, a klasszikusoktól kezdve a rockon és metálon át, a jazzen keresztül egészen a mai popzenéig mindent meghallgatok. És ő az, akinek művészneve SP, mert régen olyan gyorsan futott, hogy Speedy Gonzalesnek becézték. (Itt megkérdezném a kreatív menedzsert egyébként, a Speedy Gonzales miért nem SG.)

És bizony SP-ért manapság rajongani KELL, még az ezt teszi, aki az informatika leckéjéhez is olyan anyagot használhat, ami nem éppen a tananyaghoz kapcsolódik. Vagy tanulás helyett inkább piros szivecskékkel rajzolja tele könyve és füzete lapjait, melyekbe rózsaszín csillámos tollal azt írja: SP?

Persze az igazi kérdés nem ez. Inkább az, hogyan is jön össze e két jelenség? Nos, alább mellékelt fotónról minden kiderül, ha tüzetesebben megvizsgáljuk az SP-rajongó Fanni Twitter-oldalának egyik csiripjét, mely egy linket tartalmaz - egy ajándékot, amit imádata tárgyának készített nagy-nagy szeretettel. 

Hát itt tart most feltörekvő ifjúságunk - ileltőleg azt tartják, ilyen esetekben a rajongás tárgya sem (sokkal) műveltebb, amit én a magam részéről elég hihetőnek tartom. Azt azonban sajnálom, hogy a lány elszúrta a linkelést, mert erős a gyanúm, maga az SP-nek szánt meglepetés méginkább idevaló lett volna, mint maga a csirip. Bár kérdés, akkor vajon eljutott-e volna hozzánk.

(A csiripért pedig hálás köszönettel tartozom Árpi cimborámnak, hiszen őáltala láthattam én is.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.